A hétvégén rajtol a Forma-1-es idény Bahreinben. Összefoglaltam a várakozásaimat Mick Schumachertől Lewis Hamiltonig, a Ferraritól az Aston Martinig.
Még mindig élénken él bennem az egy évvel ezelőtti káosz, amikor lényegében már elkezdődött a Forma-1-es évad, már ott voltak az első versenyhétvége helyszínén a csapatok, aztán mégis lefújták az egészet, és hónapokig csend honolt. Azóta nem lett megnyugtatóbb a járványhelyzet a világban, most mégis azt gondolom, hogy az F1-es idényt végig tudják csinálni. Tavaly az utolsó pillanatban tört ki a pánik, és szerintem a körülményekhez képest átgondoltan, józanul kezelte a helyzetet a Forma-1. Ezúttal volt idő felkészülni, ráadásul az előző idény tapasztalatai is a szervezők birtokában vannak.
Neve van, de idő még kell neki
Nagy volt a pilótakeringő a télen, érdekes felállások, új vagy régi-új arcok pezsdítik fel a mezőnyt. Kezdjük mindjárt azzal, aki sokakat lázban tart: Mick Schumacherrel. Bevallom, nem várok tőle kiemelkedő eredményeket az első F1-es évében. Nem olyan közegben és nem olyan autóval kapott lehetőséget, amelyek nagy esélyeket kínálnak neki. Néhányszor harcban lehet a pontszerző helyezésekért, de ahhoz, hogy ezeket az esélyeket meg is tudja ragadni, összeszedett versenyzésre lesz szüksége. Szkeptikus vagyok, mert Mick Schumacher eddig rendre lassabban vette fel a fonalat, amikor szintet lépett. Aztán mindig szépen belerázódott, de idő kellett hozzá, az F1 viszont messze a legnagyobb lépcsőfok, amelyet valaha megugrott. Nehéz megmondani, meddig juthat, de nekem az igazi varázs nem az, hogy most bejutott az F1-be, mert ebben a tehetsége mellett komoly szerepet játszott a névfaktor is. Az lenne a varázslatos, ha eljutna a Ferrariig, mert az azt jelentené, hogy megállta a helyét.
Fernando Alonso, a pitbullkarakter
Egy hétszeres világbajnok fiának nyilvánvalóan bizonyítania kell, egy kétszeres és egy négyszeres világbajnoknak, viszont már nincs mit. Vagy mégis? A visszatérő Fernando Alonso és a csapatot váltó Sebastian Vettel egyértelműen a szezon érdekes figurái közé tartoznak. Alonso ugyanolyan pitbullkarakter, mint amilyen a kétezres évek közepén volt, elszántan készül. Annak ellenére, hogy a mezőny egyik legkorosabb tagja, szerintem látni fogjuk a klasszisát, amely nem kopott meg az évek alatt. Lesznek olyan esős futamok, rajt utáni helyezkedések, versenyszituációk, amelyekben többet hoz majd ki az Alpine-ból, mint az várható lenne. Ugyanerre Vettel is képes az Aston Martinnal, de sok függ attól, hogy az autót mennyire szabták az ő vezetési stílusához. Mert ez Vettel Achilles-sarka: ha olyan az autó, ami fekszik neki, a mezőny három legjobb pilótájának egyike, ha viszont nem érzi a technikát, akkor sokat hibázik, ahogy azt az elmúlt években láthattuk. Nála a közegváltással valahogy nem érzem azt a tüzet, ami alapján azt várnám, hogy a régi fényében tündököl majd. Pedig kedvelem a humorát és a stílusát, úgyhogy nehéz helyzetben vagyok.
A Ferrari csupán a középmezőnyben
Nem lesz könnyű dolga a Ferrarinak sem, amely a tesztek alapján előrelépett ugyan a tavalyi mélységből, de továbbra sem tudja megközelíteni az élcsapatokat. Ahhoz, hogy legyen egy-egy kiugró eredmény, szükség lesz Charles Leclerc korábban látott bravúrjaira vagy a szerencsére. Az új pilóta, Carlos Sainz hátrányos helyzetből indul, ráadásul szerintem Leclerc-hez képest kevésbé tehetséges, ugyanakkor gumikezelésben, helyzetelemzésben legalább olyan jó, vagy talán egy kicsit még előrébb is tart, úgyhogy szerezhet meglepetéseket. Mindenesetre a Ferrari az én erősorrendemben csak a középmezőnyben helyezkedik el az Alpine, az AlphaTauri és az Aston Martin mellett. A mezőny hátsó felébe sorolom a Haas, az Alfa Romeo és a Williams csapatait, amelyek közül George Russell időről időre felfelé lóghat ki. És akkor, akikről még nem esett szó... Az élcsapatok.
Ricciardo és Norris, a tökéletes páros
A tesztek alapján egyértelmű harmadik erőnek tűnik a McLaren, amely meglepett, hogy milyen hamar összekapta magát a Hondával közös sikertelen évek után. Nemcsak az autó lett ütőképes, hanem a pilótapáros is talán a legharmonikusabb. Daniel Ricciardo és Lando Norris hasonló habitusúak, jól kijönnek majd egymással. A brit fejlődése ugrásszerűen felgyorsulhat azáltal, hogy sokat tanulhat Ricciardótól. Az ausztrál viszont hiába új a csapatban, szerintem ő lesz a vezér, a házon belüli pontokat kétharmad-egyharmad arányban az ő javára várom. A McLaren valahol félúton helyezkedhet el a középmezőny és a Mercedes, Red Bull páros mögött. Az idény nagy kérdése, hogy utóbbi kettő közül melyik lesz az erősebb. A tesztek inkább a Red Bull sikerét jósolják, de ebben már nem hiszek, úgy gondolom, továbbra is a Mercedes lehet némi előnyben.
Pérez lehet a Red Bull csodafegyvere
Ezen múlik Lewis Hamilton nyolcadik világbajnoki címe. Ha a szezon túlnyomó részében a Mercedes lesz a legerősebb, akkor nincs kérdés, mert házon belül Valtteri Bottasban egyszerűen nem látom az erőt Hamilton ellen. A brit egyre kevesebb hibával és egyre nagyobb önbizalommal vezetett az elmúlt években. Csak akkor lehet megfogni, ha végre nyomás alá helyezik, hibákra kényszerítik. Ebből a szempontból lehet a Red Bull új csodafegyvere Sergio Pérez, akivel Max Verstappen sokkal erősebb csapattársat kapott a korábbiakhoz képest. Ez komoly taktikai fegyver a Red Bull kezében, mert több olyan helyzet adódhat, amelyben versenyeken satuba tudják szorítani Hamiltont. Más kérdés, hogy a csapaton belüli rivalizálással is fokozottabban számolni kell a Red Bullnál, hiszen Pérez annak idején a McLarennél is beleállt a harcba Jenson Button ellen, noha a csapat inkább az utóbbit támogatta. Biztos lesznek csörtéi Verstappennel is, viszont a Red Bullnak fontos a holland, akiben a legnagyobb a potenciál a jövőre nézve az egész mezőnyben. Ha meg akarják tartani őt, neki kedvező környezetet kell teremteni. Előbb-utóbb világbajnok lesz Verstappenből, a kérdés, hogy az előbb lehet-e akár már az idén.