Bemutatkozás
A kezdetek
1984. augusztus 8-án születtem Himesházán, Pécstől nem messze. Itt nőttem fel, és már korán megrészegített a benzingőz, az égett gumi, a fékbetét illata, hiszen nagybátyám autószerelő és raliversenyző volt. Hétéves voltam, amikor épített nekem egy vaskeretes kisautót. Szülői felügyelettel körözhettem vele a falunkban, Himesháza földes útjain 40-50 km/h-s sebességgel vertem fel a port.
A szimulátoros korszak
2002-t írtunk, ültem a tévé előtt, néztem a Forma–1-es közvetítést, amelyben Wéber Gábor volt a szakértő. Kiírták a neve alá, hogy szimulátor-világbajnok. Ez felpiszkálta a kíváncsiságomat, egyből utána olvastam a neten. A zsebpénzemből spórolgattam a videojátékra, amivel versenyeztek, a Grand Prix Legendsre. Megvettem, játszottam és különböző internetes bajnokságokban indultam.
Először versenyautóban
A szimulátoros eredményeim révén megismerkedtem Wéber Gáborral, aki akkor a Zengő Motorsport legsikeresebb autóversenyzője volt. Az ő ajánlására Zengő Zoltán, a csapat tulajdonosa adott nekem egy esélyt 2005. szeptember 13-án a hungaroringi tesztnapon. 21 évesen akkor ültem először igazi versenyautóban és mindössze három tizeddel maradtam el a nap legjobb köridejétől.
A karrier hajnalán
Miután Zengő Zoliék jobban megismertek, 2006-ban beneveztek a Suzuki Swift Kupába. Nem indultam esélyesként, de rögtön az első időmérőn egy másodpercet vertem a másodikra. Onnantól megnövekedett önbizalommal megnyertem a sorozatot. A következő idényt már a Renault Clio Kupában töltöttem. Az elején nem találtam a ritmust, de amikor már az összes motorhangból olvasni tudtam, elkezdtem nyerni – ismét bajnok lettem.
Nemzetközi színtéren
2008-ban a Zengő Motorsport először nevezett be a SEAT Leon Európa-kupába Wéber Gáborral és velem. Estoriltól kezdve zsinórban négy pole pozíciót szereztem, Monzában pedig az első nemzetközi futamgyőzelmemet arattam. Ennek köszönhetően vendégszereplőként debütálhattam a túraautó-világbajnokságon Japánban. Az első futamot baleset miatt feladtam, a másodikon a 16. helyen zártam.
Az áttörés éve
2009-ben elkerültek a balszerencsés helyzetek, amelyek egy évvel korábban akadályoztak az Európa-kupában, így lényegében az elejétől a végéig vezetve nyertem meg a bajnokságot. Év végén Jean Todtól átvehettem a FIA év tehetségének járó díjat, ami óriási megtiszteltetés volt. Ráadásul miután privát csapatok is hozzájuthattak a gyári SEAT Leon TDI versenyautóhoz, a Zengő-Dension Team benevezett a 2010-es WTCC-re.
Az első magyar győztes
Először teljesíthettem teljes szezont a WTCC-ben, az idény csúcspontja kétségkívül az évadzáró versenyhétvége volt. Makaóban a második futamon az első győzelmemet arattam a sorozatban, így magyarként először nyertem világbajnoki nagydíjat. Összesítésben a kilencedik helyen zártam az évet, az újoncok között a legjobbnak bizonyultam, a Rookie Challenge élén zártam.
70 ezer magyar ereje
2011-ben a csapat a BMW 320 TC-re váltott, ami nagy kihívást jelentett, mert előtte sosem vezettem hátsó kerékmeghajtású versenyautót. Sokáig küzdöttem a Yokohama Trophyért, de a szezon második fele nem alakult jól, így lecsúsztam róla, összetettben pedig ismét kilencedik lettem. Mindenért kárpótolt azonban az a 70 ezer ember, aki megtöltötte a Hungaroring lelátóit. Először rendeztek WTCC-futamot Magyarországon, a hazai közönség előtt elért második hely felejthetetlen élmény.
Yokohama Trophy – pipa!
2012 pályafutásom eddigi legsikeresebb éve volt. A Hungaroringen győztem és még kétszer állhattam dobogóra a szezonban, amivel összetettben hatodikként zártam, illetve megnyertem a privát világbajnoki címet. A Yokohama Trophy fontos állomás, de csak egy lépcsőfok volt: a végső cél ugyanis nem más, mint az összetett világbajnoki cím.
Az új korszak neve: Honda
Úgy gondolom, a 2012-es eredményekkel szépen búcsúztunk a BMW-től, de a továbblépés érdekében le kellett zárnunk ezt a kétéves együttműködést. A 2013-as idénynek már egy Honda Civic volánja mögött vágtam neki, és siker koronázta a váltást. Pályafutásom addigi legjobb szezonját zártam, hétszer álltam dobogóra, Szuzukában pedig az első futamon tudtam nyerni. Az év végi pontversenyben ismét hatodik lettem.
A legjobb hondás
2014-ben kevesebbszer álltam dobogón, mint egy évvel korábban, ám a kiegyensúlyozott szereplésnek köszönhetően mégis előrébb végeztem a szezon végén. A negyedik hely nemcsak számszerűleg volt pályafutásom legjobbja, de szakmai szemmel nézve is ez volt a legjobb évem a WTCC-ben. Sikerült megelőznöm a Honda két gyári versenyzőjét, Gabriele Tarquinit és Tiago Monteirót is, ami nagy büszkeséggel töltött el.
Búcsú a Zengő Motorsporttól
Folytatódott a tavalyi tendencia, azaz a Citroën két lépéssel a teljes mezőny előtt járt, így a bajnoki cím sorsába nem volt esélyünk beleszólni. A Hondán belüli versengés ugyanolyan kiélezett maradt 2015-re, mint volt 2014-ben: csak az utolsó versenyhétvégén dőlt el, hogy melyikünk lesz a legjobb, és ezúttal Tarquini négy ponttal meg tudott előzni. Emiatt maradt bennem hiányérzet, de összességében nem lehetek elégedetlen az év végi hatodik hellyel. Főleg, hogy újra sikerült győznöm a Hungaroringen, ami ismét felejthetetlen élményt jelentett. Az év végével 10 év után elköszöntem a Zengő Motorsporttól, és a Honda gyári csapatának, a JAS Motorsportnak a versenyzőjeként folytattam tovább.
Az első gyári év
Két dobogós helyezéssel mutatkoztam be a JAS Motorsport színeiben a 2016-os szezon első versenyhétvégéjén Franciaországban, ami jó alapot adott az évnek. Miután azonban a marokkói eredményeinket elvették a szabálytalannak vélt padlólemezhasználat miatt, a bajnoki címre nem sok esélyünk maradt a Citroënnel szemben, de így is pályafutásom legjobb szezonját zártam a WTCC-ben. A szerzett pontok és a dobogós helyezések számában is egyéni rekordot döntöttem, ráadásul az utolsó futam utolsó kanyarjaiig úgy állt a helyzet, hogy a legjobb hondásként világbajnoki harmadik leszek - sajnos végül Tiago Monteiro egyetlen ponttal megelőzött.
Világbajnoki második hely
Nagy reményekkel kezdtem a 2017-es szezont, ám rögtön az év elején Monzában és a Hungaroringen is dobogós helyezésről estem ki egy-egy balszerencsés ütközés következtében. Így a harmadik forduló után már 62 pontos hátrányban voltam az éllovashoz képest. Ezt követően zsinórban hat időmérőn végeztem az első kettőben, és az idényzáróra már csak 6,5 pontos lemaradással érkeztem meg annak ellenére is, hogy egy adminisztratív jellegű hiba miatt utólag kizárták a Hondát a kínai hétvégéről, amivel tőlem 27,5 pontot vontak le. Katarban sajnos az időmérőn egy fékmeghibásodás miatt nem tudtam jó eredményt elérni, és ezzel elúsztak a világbajnoki reményeim, így végül második lettem Thed Björk mögött.
Új korszak kezdete: WTCR és Hyundai
2018 számos újdonságot hozott, hiszen a WTCC átalakult, módosított szabályokkal és autókkal folytatódott immár WTCR néven. Továbbra is ez maradt a világ első számú túraautó-bajnoksága, ráadásul rég nem látott erős mezőny gyűlt össze többek közt négy világbajnokkal, három-három BTCC- és TCR-bajnokkal, valamint hét különböző autómárkával. Én a Hyundai Motorsport gyári pilótájaként a BRC Racing Team színeiben a negyedik helyen zártam a szezont hatszor dobogóra állva és egy futamgyőzelmet aratva.
Bajnoki cím a WTCR-ben
Azt mondják, hogy minden idők legerősebb túraautó-bajnoki mezőnye jött össze 2019-re a WTCR-ben, hiszen 14 FIA-bajnoki cím volt a rajtrácson a szezon kezdetekor. Én a második évemet kezdtem meg a Hyundai Motorsport gyári pilótájaként a BRC Racing Teamben, és a futamgyőzelmek számában egyéni rekordot döntve, a mezőny legtöbb elsőségét aratva, öt győzelemmel és összességében tíz dobogós helyezéssel megnyertem az utolsó futamig kiélezett bajnokságot a Hondát vezető Esteban Guerrieri előtt.
A világjárvány éve
2020-ra elsősorban nem a versenyzés miatt fogok emlékezni. Nagy elszántsággal készültem az évre, amelynek címvédőként, az autómon az 1-es rajtszámmal vághattam neki, de a koronavírus-járvány soha nem látott helyzetet teremtett, nemcsak az autósportban, hanem az egész világban. A bajnokság csak szeptemberben kezdődött, mindössze hat fordulóból állt, és sem a Hyundainak, sem nekem nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ugyan a márkán belül a legjobb lettem, de a 13. hellyel nem lehettem elégedett.
